Téli éjszakák

Téli éjszakák

A téli éjek magányában
mikor kinn a szél zenél
fellegfészkéből hulla hó
olyan jó emlékezni az
elmúlt idők emlékein.
Ilyenkor az előjövő képek
a vállunkra helyezett
életkeresztek mintha
könnyebbek lennének
s az éj csendje alatt
rózsaszínbe tűnik elénk.
Szívemben ilyenkor
száz színű tavasz költözik.
Nem riogat a múlt inkább a
jövőtől kell féljek
ez ébreszti fel a csendet,
amely körül vesz mindent.
A kályhám melegíti fel
ettől remegő lelkemet,
de reményem hű társam
velem van most is.
nem lankad a hitem,
előre tekint, ami ma rossz
holnapra csak a múlt.
A szeretet az mely előre visz
kívánok is belőle sokat, hozzá
megértést, türelmet
és szelíd békességet.

2014. 01. 26.

“Téli éjszakák” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Klarisz!

    Ha nem akarom is, elkísértem éjszakádat. Egyet még valahogy kibír az ember, de ha mind ilyen, az már kellemetlen. Tapasztalom.

    Remény ide, remény oda, monoton idő visz oda.

    Szeretettel kívánom a legjobbakat: Viola(f)(l)(f)

Szólj hozzá!