Ébredés

Összes megtekintés: 724 

Ébredés

Sóvár szívszilánkok felsebzik az álmot,
félelmed ha érzik, tüzet lopnak kéjjel.
Ha kell, hadba szállnak a fény-ölű nappal
haragot mennydörgő, villám szőttes éggel.

Szeretetlen percek arcra ráncot vetnek,
életből markolnak, időt lopnak sorsból.
Házak ablakából nem hallatszik más csak
könnyek csobogása bő vizű folyóból.

Ébredés permetje hamvas arcodra hull,
megszólít a hajnal, fénycsókkal babonáz.
A halk léptű mába a jövő besimul,
éledő lelkedben elcsitul a fohász.

Félelmes batyudat végre leteheted,
smaragdok ékítik szívbéli templomod.
Csituló sóhajod gyertyák égbe mártják
s a holnap álmait lépteidbe fonod.

2013.

“Ébredés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b]Kedves Icus![/b]

    Nagyon szépen köszönöm! Tudom, hogy Te érted a verseimet, amiért külön hála!

    [b]Kedves Viola![/b]

    Mindketten egyformán vélekedünk a világról. Remélem számodra is a reményt üzente a versem.

    [b]Kedves Ronika![/b]

    Örülök, ha elnyerte a tetszésedet. Külön köszönöm a rendíthetetlen figyelmedet, jóindulatodat.

    [b]Kedves Gyöngy![/b]

    Köszönöm a figyelmedet és a hozzászólásodat!

    Szeretettel kívánok áldott szép napokat: Gabi

  2. Kedves Gabi!
    Szívből gratulálok most is igényesen és szépen írt versedhez.

    "Csituló sóhajod gyertyák égbe mártják
    s a holnap álmait lépteidbe fonod." – ez lenyűgözően szép még külön. Szeretettel: gyöngy:)

Szólj hozzá!