Szeretlek
Hol rejtetted el azt a szót,
Szeretlek.
Szakadékká mélyül az árok,
állok dermedten, rémülten.
Gyökerek melyek átszőnek
naponta, eszembe juttatja
öregednek a fák, velük én is.
Utolsó percben jár a szelíd fény.
Szívem koldus ruháján
ismerős, törékeny a remény.
Csend hatol át rajtam s a szél,
gyanakvást ringat a szenvedély.
Lehet sejtelem, álom,
tudom meg sem találom,
hol rejtetted el azt a szót,
Szeretlek.
Kedves Miklós!
Sajnos már nem úgy lobog a szenvedély, mint egykoron, elég egy kedves szó: szeretlek.
Köszönöm a gratulációdat.
"gyanakvást ringat a szenvedély."
Nálam ez a nagydíjas sorod! 🙂 Őszintén gratulálok! (l)
/ Miklós /
Köszönöm kedves Zsermen ismét a véleményedet.:)
Üdvözlettel: Ica
Kedves Rózsika
Barna
Évi (bogyi)
Nagyon szépen megköszönöm a gratulációtokat. (f)
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Nagyon szép!(f)
Szelíden, halkan belesuttogtad a szavaidat a szívekbe…csodálatos nyugalommal, békével.Gratulálok Ica, nagyon tetszett e versed is.(f)
"Gyökerek melyek átszőnek
naponta, eszembe juttatja
öregednek a fák, velük én is.
Utolsó percben jár a szelíd fény."
Nagyon szép, drága Ica.
Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)
Ica!
Gondoltam.:)
Általában azért jellemző ránk, sokszor elfelejtjük.Én is nagyon szeretem ezt az egyszerű kis szavacskát.:)
Kedves Rzsike!
Úgy érzem, nehéz kimondani ezt az egyszerű szót, kerüljük, pedig éltető ereje van.
(Versem egy bizonyos személyhez íródott.):)
Örülök, hogy itt voltál: Ica
De szép.
vajon hol rejtettük el a szót,amit annyiszor mondtunk egykoron.
Köszönöm ezt a verset .(f)(l)