Bűn és bűnhődés

Bűn és bűnhődés

Hazudtak a betűid a
hófehér papíron.
Hazug volt a kedves ,
szép szó.
Vérpiros ajkadon.
Hazudott a szíved ,lelked,
megfizettél érte.
Isten tudta mi a vétked,
felemelt az égbe.
Csillagok közt kóborolva,
rá gondolsz a múltra.
Van valahol lenn a földön,
ki ott maradt sírva.
Vissza jönnél,jóvá tennél,
minden fájó évet.
De már késő,
eltemettem minden szép emléked.
Talán majd egy más világba,
megpihen a szíved.

“Bűn és bűnhődés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Lexirózsa!

    Csak annyit tudok mondani, hogy szeretettel öllelek.:)(f)

  2. Kedves Zsermen ismét csak megköszönöm,hogy foglalkoztál kis verseimmel. Szeretettel Lexirózsa / Róza

Szólj hozzá!