Jégcsapok könnye hull februári reggel,
tiszavirág élet volt csak a csillogás.
Déli szél tavaszt súg, nap az égen felkel,
telet űz sugara, tó fakad lábnyomán.
A tegnap hófehér volt, sarat dagaszt ma,
holnap már rügyet bont ébredő kikelet.
Fátylat öltenek a fák, mint boldog ara,
láthatatlan kéz fest üde, új színeket.
(2014-02-11)
Kedves Tímea.
Köszönöm kedves hozzászólásodat.
Szeretettel: Rózsa(f)(f)
Kedves Rózsa…
Jön a tavasz s versed nagyon érezteti a tavasz szépségeit..örömmel olvastam soraid s már felis olvadt kissé fagyott szívem e sorok után…köszönöm Tímea(f)(f)
Köszönöm kedves Veronika a gratulációt.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Katalin!
Köszönöm gratulációdat, örülök hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Gyöngy!
Köszönöm kedves hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik a versem.
Üdv: Rózsa:)
Drága Rózsa!
Ma éppen ragyog a Nap, de érzem ezt a volt pillanatnyi ecsetvonást és szép.
Üdv.: gyöngy:)
Majd eljön kedves Lexirózsa. Szeretettel: Rózsa
Kedves Viola! Bizony még joga lenne a télnek.
Szeretettel: Rózsa
Köszönöm szépen a gratulációt kedves Zsermen.
Kedves Rózsa!
A tavasz ébredését jelzi a versed, ezt már én is érzem, látom. Aggódom is a rügyekért, ki tudja mit hoznak a téli napok?
Szeretettel: Viola :]
De jó is lenne már édes Rózsám…Lexirózsa