Tegnap, ma, holnap

Tegnap, ma, holnap

Jégcsapok könnye hull februári reggel,
tiszavirág élet volt csak a csillogás.
Déli szél tavaszt súg, nap az égen felkel,
telet űz sugara, tó fakad lábnyomán.

A tegnap hófehér volt, sarat dagaszt ma,
holnap már rügyet bont ébredő kikelet.
Fátylat öltenek a fák, mint boldog ara,
láthatatlan kéz fest üde, új színeket.

(2014-02-11)

“Tegnap, ma, holnap” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Tímea.
    Köszönöm kedves hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa(f)(f)

  2. Kedves Rózsa…

    Jön a tavasz s versed nagyon érezteti a tavasz szépségeit..örömmel olvastam soraid s már felis olvadt kissé fagyott szívem e sorok után…köszönöm Tímea(f)(f)

  3. Kedves Katalin!
    Köszönöm gratulációdat, örülök hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Gyöngy!
    Köszönöm kedves hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik a versem.
    Üdv: Rózsa:)

  5. Drága Rózsa!
    Ma éppen ragyog a Nap, de érzem ezt a volt pillanatnyi ecsetvonást és szép.
    Üdv.: gyöngy:)

  6. Kedves Rózsa!
    A tavasz ébredését jelzi a versed, ezt már én is érzem, látom. Aggódom is a rügyekért, ki tudja mit hoznak a téli napok?
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!