Patak

Összes megtekintés: 1,036 

Patak

Ott gőgicsél, hangicsál
a kertem alatt, nézi a
diófát, élvezi az árnyat.
Simogatja a nap, fényes
sugarát küldi, betakarják
a diófa vastag zöld levelei.
Várja: menjek le hozzá, a
nyári hőséget örömmel
enyhíti. Leülök szélére,
elbeszélget velem,
kedvességétől kibuggyan
a könnyem. Ölelget, s aztán
rám loccsantja langymeleg
vizét,bearanyozza egész
napomat. Elválunk, mert
ránk borul az este.

“Patak” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Hálás olvasó vagy most is,mint mindig.

    Csak megköszönni
    tudom neked,
    hogy dicsérgeted
    a versemet.

    De Schiller mesterünk
    méltán haragszik,
    hiszen az ő verse
    máshoz soha nem,
    mindig csak az
    övéihez hasonlít.

    Schiller meg Panteon,
    az én nevem mellett,
    talán kicsit túlzás,
    de köszönöm neked.

    Elismeréssel írta neked:
    kisjankó

  2. Kedves Kisjankó!

    A versed által keletkezett érzéseimről írtam, ilyenek voltak, így hatott rám, amire nem mindig van magyarázat.
    Az alkotó verse mindig a sajátja, az olvasó pedig a másodrangú szereplő és mindenkiből más-más érzéseket képes kiváltani.
    Nekem ez az idill mást jelent és talán ezzel sincsen semmi baj sem.
    Látod Zsermen nagyon pozitívan nyilvánult meg, másképpen hatott Rá versed, de még Ő is a patak csobogását említi.
    Sajnálom, hogy nekem az idill és a vers kevésbé közelített most egymáshoz, de nem egyéb a hozzászólásom, mint csak az érzéseim tolmácsolása.
    Ha mást írtam volna, akkor az igaztalan lenne.
    Szeretettel: gyöngy:)

  3. Kedves Gyöngy!

    Mindenekelőtt a "gőgicsél"meg a "hangicsál"-ról:ezek gyermeknyelvi szavak,s ezek passzolnak most ide,mert gyermekként éltem át ezt az élményt,most is úgy látom a képet,mint valamikor,nekem a patak akkor gőgicsélt és hangicsált és nem csevegett.
    Szerintem a "szavakkal festett"kép is ott van:

    Simogatja a nap, fényes
    sugarát küldi, betakarják
    a diófa vastag zöld levelei.

    Ölelget, s aztán
    rám loccsantja langymeleg
    vizét,bearanyozza egész
    napomat.

    Különben azt jól érzed,hogy nem értem pontosan,mit szeretnél mondani,melyik is az a gyönyörű kép,amely mégiscsak hozzám tartozik.

    Köszönöm a részletes észrevételt,lemzést!

    Szeretettel:
    kisjankó

  4. Kedves kisjankó!

    Másodszor olvaslak, bevallom. Először még nem volt hozzászólás versed alatt és gondoltam még visszatérek hozzá később.
    Nem tudok nem őszintén írni és ezért kérlek meg ne haragudj most.
    Elmondom mire is gondolok: – Igazából Gabihoz csatlakoznék, mert gyönyörű a kép amit kiválasztottál, mindig is érződik verseidben és hozzászólásaidban az "ölelés", ahogy Gabi is írta, de azt is írta, hogy "egy patak csevegése kíséri a mindennapokat". Tehát a patak [b]csevegése[/b]. Mert nekem nagyon furcsán hatott a "gőgicsélése", "hangicsál"-ása. Érzed mire is gondolok? Ehhez a csodás képhez amit a Magadénak tudhatsz – és ennek tényleg örülök, mert gyönyörű tud lenni – nekem valami sokkal lágyabb, szinte szavakkal megfestett vers hiányzik.
    Azt hiszen nagyon magam elé képzeltem, talán nem is voltam érthető eléggé.
    Remélem nem érted félre szavaim.
    Egyszerűen a festőiséget hiányolom ebből a szépséges képi világból.
    Szeretettel: gyöngy:)

  5. Kedves Gabi!

    Én meg nagyon szépen köszönöm a meleg hangú elismerésedet, szeretnélek még téged és minden olvasómat hasonló ölelésben részesíteni.

    Szeretettel:
    kisjankó

  6. De szép is ez. Minden vágyam egy ilyen kert, ahol egy patak csevegése kíséri a mindennapokat.
    Nagy örömmel olvastam, hogy ez neked megadatott.
    A versed olyan mint egy ölelés, szeretettel gratulálok!
    Gabi

Szólj hozzá!