Hogy ki vagyok én? És miért vagyok?

Hogy ki vagyok én? És miért vagyok?

Azt kérdezted egyszer, tudom-e miért vagyok?
Egy anyagból vagyunk, én és a csillagok!
Ne kérdezd hát, hogy miért vagyok.

Nyári zápor vagyok, vagy felkelő Napsugár.
Nekem is fáj az, ami Neked is fáj.
Ne kérdezd hát, hogy én kivagyok?

Ha háborúról szolnak, én is ott vagyok.
Ha Tereád lőnek, én is meghalok!
Ne kérdezd hát, hogy én miért vagyok!

“Hogy ki vagyok én? És miért vagyok?” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves kis Ica!

    Oly sokat jelentenek számomra a szívből jött rövid, de érzékeny lélekre valló mondataid!
    Köszönöm!

    Üdv: Szalianna

  2. Kedves kis Zina!

    Szeretettel üdvözöllek olvasóim között! És köszönöm azt az egy szót! " szép "

    Üdv: Szalianna

  3. Kedves kis Vadvirág!

    Légy mindig ilyen szerény! Ellentétben a neveddel, amit magadnak adtál!
    Te is csillagszóróként vibrálsz az olvasóim között! Csillagszóród még sokáig tegye ünneppé életemet! Köszönöm!

    Üdv: Szalianna

  4. Kedves kis Rózsa!

    Köszönöm, hogy Te is csatlakoztál az olvasóim közé! Máskor is szívesen látlak közöttük!

    Üdv: Szalianna

  5. Kedves Andrea!

    Te is azok közé tartozol, akinek a véleménye fontos nekem! A Hideg józanságod, filozofikus jellemed, őszinte keménységed, belül mély érzésű, lágyszívű, emberkét takar!
    Köszönöm!

    Üdv: Szalianna

  6. jó gondolatok, tetszetős háromsorosokban elmondva. Gratulálok:B:)

  7. Én mély filozófiát látok a vers mögött – én minden vagyok, és a minden pedig én. Tetszett!

  8. Nagyon szép gondolatok, tömör, csillagszórós köpenybe burkolva. (Sz[b]ó[/b]lnak!)
    Tetszéssel olvastalak Rózsa

Szólj hozzá!