FÁJDALOM

FÁJDALOM

Olyan fájdalom van bennem,
hisz csak lelketlenül használsz,
majd eldobsz,
mint kiszolgált rongyot,
vagy egyszerűen félreraksz,
elfelejtesz,
s én tűröm, csak forrongok.
Egy kis szeretetért,
kedvességért, csókért
meglapulok, mint ki
étket koldul,
ha belerúgnak megverik, is hálás
mert a morzsákért
bolondul.
Mi történt velem?
Hová lett büszkeségem, álmom?
Kérdem: mivé lett
életem?
Oly fájdalom van bennem
szinte éget,
s én mégis türelemmel
viselem.
Talán, mert ez mégis szerelem!?

Gyula, 1999, 04.

Szólj hozzá!