Csak egy arasznyira
A nyáj csörtet, baktat egészen,
Mint filmvásznon a bakák,
Mind benned a rózsák látod,
Öntözetlen így hervadnak el.
Fogy a hadtest, fogy a szürke ég,
Fogynak álmaink és vágyaink.
Bennünk acélos létezéssel
A sors keze, tudod, nem segít…
Megírva a sorsunk rég:
Megírva az átgépelhetetlen.
Talán arasznyit szeretsz még,
S arasznyira te is élsz bennem.
A hajnalhoz most úgy nincs kedvem:
Kedvesem az alkony méla tüze.
Kedves virág, mely olykor az enyém,
S oly nekem, mint az Isten hite…
2014. febr. 25.
Jó, szép, költői képek!
Nekem a legkedvesebb köztük:
"Mind benned a rózsák látod,
Öntözetlen így hervadnak el."
Üdvözlettel:
Hespera
Kedves Saint-Germain.
Köszönöm az őszinte véleményed, a formai hiányosságokat igyekszem majd pótolni, valóban célszerűbb, ha nincsenek rímek, akkor egybe írni a verset.
Üdvözöllek:
S. Zsolti