Ahonnan fény jön

Összes megtekintés: 715 

Ahonnan fény jön

Ahonnan fény jön, ott szelídek a szavak.
Dermesztő sóhajok álomba hajlanak.
A percekbe sors sző rég várt csodálkozást,
nagyon akarásból, életbe ájulást.

Lélekzene szól s festi át a napokat,
örömbe mártott kéz fényszóval simogat.
Ajkadon a kérdés, tükrödben válaszod,
mikor az Istennek szívedet átadod.

Elhalkul akkor az elme hatalma,
lelked rezdülése felcsendül a dalba’.
Fényorgona hallik, végtelen szólamban,
szíved, belesajdul s elcsitul a majdban.

“Ahonnan fény jön” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Igen! Ez nagyszerű lett. Zsermen barátommal ott vitatkozok kicsit, hogy én az első és az utolsó strófát érzem erősebbnek. A középső strófa e kettő határozott kontrasztja közé ékelődik be.

    A rímképlet tisztasága valóban komoly erénye lett a versnek!
    Gratulálok!
    / Miklós /

  2. Kedves Rzsike!

    Nagyon köszönöm a figyelmedet!

    Kedves Viola!

    Örülök, hogy itt jártál!

    Kedves Gyöngy!

    Ha tetszett, külön örülök!

    Kedves Zsermen!

    Megtisztel az értékelésed, nagyon köszönöm!

    Kedves Hespera!

    Örülök a látogatásodnak!

    Kedves Veronika!

    Nagyon örülök ha tetszett!

    Szeretettel ölellek Mindnyájatokat további szép estét és köszönöm!!!

    Gabi

Szólj hozzá!