Összes megtekintés: 715
Ahonnan fény jön, ott szelídek a szavak.
Dermesztő sóhajok álomba hajlanak.
A percekbe sors sző rég várt csodálkozást,
nagyon akarásból, életbe ájulást.
Lélekzene szól s festi át a napokat,
örömbe mártott kéz fényszóval simogat.
Ajkadon a kérdés, tükrödben válaszod,
mikor az Istennek szívedet átadod.
Elhalkul akkor az elme hatalma,
lelked rezdülése felcsendül a dalba’.
Fényorgona hallik, végtelen szólamban,
szíved, belesajdul s elcsitul a majdban.
Kedves Miklós!
Nagyon köszönöm az értékelésedet, figyelmedet! Igazán jól esik!
További szép estét!
Gabi
Igen! Ez nagyszerű lett. Zsermen barátommal ott vitatkozok kicsit, hogy én az első és az utolsó strófát érzem erősebbnek. A középső strófa e kettő határozott kontrasztja közé ékelődik be.
A rímképlet tisztasága valóban komoly erénye lett a versnek!
Gratulálok!
/ Miklós /
Kedves Rzsike!
Nagyon köszönöm a figyelmedet!
Kedves Viola!
Örülök, hogy itt jártál!
Kedves Gyöngy!
Ha tetszett, külön örülök!
Kedves Zsermen!
Megtisztel az értékelésed, nagyon köszönöm!
Kedves Hespera!
Örülök a látogatásodnak!
Kedves Veronika!
Nagyon örülök ha tetszett!
Szeretettel ölellek Mindnyájatokat további szép estét és köszönöm!!!
Gabi
A legjobban tetsző sorokat már az előttem szólók idézték, így nem ismétlek.
Gratulálok a vershez!
Hespera
Nagyon röviden most csak annyi: SZÉÉÉÉP!:)
Kedves Gabi!
Gyönyörűséges versed örömmel olvastam.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)
"Ahonnan fény jön, ott szelídek a szavak.
Dermesztő sóhajok álomba hajlanak."
Szép gondolatok.Üdv.Rzsike