átkos kor volt

átkos kor volt

átkos kor volt ahol mindenki átkozott
nő a férfit s férj az asszonyt meg a rokont
elvtárs az elvtársát és a jó szomszédot
éles fülek hallgattak minden félhangot
s figyelő szemek lesték a mozdulatot
és a kimondani nem mert gondolatot
akták gyűltek nagyszobányi irathegyek
még az ügynökről is ügynök jelentgetett
menedéket nyújtott a be nem zárt templom
de jókra áldást olykor a pap sem adott
csak friss kenyérért feloldozást párttagnak
ki börtönbe juttatott már két ártatlant
könnyezett a keresztre feszített szobra
a sötét titkokat elrejtő templomban
s mise végén áldást osztott a kéz mellyel
megfigyeltről litániát körmölt éjeken
átkos kor volt ahol elfordult a holnap
s az elátkozott hit s remény hullt halomba