Nefelejcs
Csak kis kék virág vagyok ott lent a fűben,
sokáig vártam, hogy valaki megérintsen.
Csendben vártam sorsomat a rózsafák között,
mígnem kék szirmaimra az ősz költözött.
Illatot sem adott nekem a teremtő,
de reméltem, hogy egyszer még hozzám is eljő…
felemeli szomorú fejem a szerelem,
vége a nyárnak, s már dér ül a fejemen.
A méteres gazban nem talált rám senki,
kiszáradt a föld, a tél jön eltemetni.
Hespera! Köszönöm szépen az olvasást!
Gratulálok szép gondolataidhoz!
Nem lehet felejteni!
Hespera
Nagyon köszönöm, drága Miklós! 🙂
Én nem felejtelek Mara, illat ide vagy oda 🙂
(f) Miklós
Köszönöm szépen, Zsermen! Örültem, hogy olvastál! 🙂