Nefelejcs

Nefelejcs

Csak kis kék virág vagyok ott lent a fűben,
sokáig vártam, hogy valaki megérintsen.
Csendben vártam sorsomat a rózsafák között,
mígnem kék szirmaimra az ősz költözött.

Illatot sem adott nekem a teremtő,
de reméltem, hogy egyszer még hozzám is eljő…
felemeli szomorú fejem a szerelem,
vége a nyárnak, s már dér ül a fejemen.

A méteres gazban nem talált rám senki,
kiszáradt a föld, a tél jön eltemetni.

“Nefelejcs” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Én nem felejtelek Mara, illat ide vagy oda 🙂
    (f) Miklós

Szólj hozzá!