Tavaszcsalogató

Hej napocska! Dugd ki orcád!
Várják fényed erdők, puszták!
Szórd áldásod a rügyekre,
vágynak már a melegedre!

Néhány cinke is dalolgat,
hátha felbukkan maholnap
Tavasztündér mosolyogva,
virágait szerteszórva.

Érezni, hogy minden feszül,
a rigó is máskép repül,
fészket keres a bokrokban,
végigjárja mind, mind sorban.

A krókuszok mind kibújtak,
mind a napfény felé nyúlnak,
jácintokkal versenyeznek,
és boldogan sütkéreznek.

Hej napocska, áraszd fényed,
hiszen a tél most ér véget!
E tavasszal megújulva,
újra szerelembe hullva,

kikeletnek himnuszt zengve
mosolygunk az emberekre,
mert a mosolyt, amit fakaszt,
tőled kapjuk, ifjú tavasz!

2014. 02. 27.