Akkor az a nem…

Akkor az a kegyetlen
nem
amit nekem mondtál
fájóbb volt a halálomnál
ó
az a gyilkos szó
a mindig csodált ajkadról
megölni jött vágyat ó
miért
volt bűn hogy szerettelek
hogy lángra lobbantál lelkemben
hogy hittem lettél nekem teremtve
te
legszebb virága a rétnek
legfényesebb csillagfénye
a végtelen mindenségnek
mondd
miért nem engedted nekem
hogy lábad elé virágszőnyeget tegyek
hogy lehozzak csillagot neked
mondd
miért nem kellett a szerelmem
a füledbe súgott szép felelet
hogy együtt nincsen lehetetlen
te
örök tavaszt hozó rügyfakadás
bársony hangon daloló kismadár
tűzpirosba öltözött rózsaszál
miért
nem kapott a hűségem esélyt
maroknyi jövőt a remény
hogy megtaláljam utam feléd
ó
jöjj s teríts rám halotti leplet
mert e kegyetlen szerelembe
nem
bűn ma belehalnom