Jelenetek
A forgatókönyv előre meg van írva
lehet, mi még nem tudunk róla
csak játszunk a magunk módján
nevetünk, vagy sírunk a következő strófán
a szereplők mindig mennek-jönnek
szavakat dobálunk, folynak a könnyek
eljátsszuk a hőst, majd várjuk a tapsot
ünneplünk együtt, és bedobunk egy snapszot
élünk és halunk, fordul a színpad
reflektorfények gyúlnak és hunynak
aztán, a végén felhangzik a végszó
hiába dolgozik oly lelkesen a súgó…
sötétség borul a színi világra
tapsol a közönség, jó volt a dráma.
Budapest, 2014. 03. 05.
Nagyon jó!
"hiába dolgozik oly lelkesen a súgó…"
Az egész vers nagyon tetszik, de a legjobban tetszik, ennek a sornak a humora.
Üdvözlettel: Ildikó
Kedves Gyöngy!
Nagyon örülök, hogy tetszett a dráma! Köszönöm a tapsot! 🙂
Kedves Hespera!
Köszönöm a gratulációt és az olvasást! 🙂
Drága Miklós!
Nagyon köszönöm. Örülök, hogy jónak látod 🙂
Kedves Marianna!
Ha jó volt a dráma, akkor talán mégis csak megérte eljártani a "hálás" közönségnek, aki vörösre tapsolja a tenyerét.
A dráma meg úgyis a "Jelenetek"-é.
Öröltem, hogy olvashattalak: gyöngy:)
Kedves Baramara!
Gratulálok versedhez!
Tartalmilag is tetszik, a rímek is nagyon jók!
Hespera
Jó volt bizony! 🙂
Még a súgó likában is! Csin-csin!!! (l)
/ Miklós /
Kedves Zsermen!
Örülök, hogy olvastál, és köszönöm értő hozzászólásodat…
Igen, az elején még álmosak voltak a szereplők… 🙂
Üdv. Marianna