VOLTAM…

VOLTAM…

Voltam szegény pára,
szerencsétlen.
Meguntam mára,
és azt reméltem:
lesz új utam,
bár nehéz futam…
Megráztam magam,
levetve páncélköpenyt.
Mosolyt loptam,
pillangó röppent.
Nem azokhoz szóltam,
akik velem maradtak,
hanem, akik gyáván
elmentek tőlem,
megfutottak,
s ezzel lassan öltem.
Nem bírták látni,
hogy nagy merészen
magasra törtem.
Nem attól féltek,
hogy leesem,
hanem e zárt körben
nem volt szokás
a vad erő, a változás,
az őszinte kitárulkozás.
Meghunyászkodva,
néma csendben.
Mindenki csak főtt
saját levébe’
én az álarcot levéve,
új emberként léptem
magam helyébe,
mint álombeli
csodás látomás.
Végre hús-vér ember,
igazi nő lettem:
féltem, gyűlöltem,
szerettem.
Így múlnak már
jó évek felettem,
a régi bánatot feledtem.

Hajnal pírja szívemből sugároz.
Éji árnyak nem kísérnek többé,
megtaláltam utamat a vágyhoz
Egyek leszünk immár mindörökké.

Eger,2013.09.03

“VOLTAM…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Hespera! Örülök, hogy megfordultál nálam. Köszönöm.
    Kedves Zsermen! éneklésnek épp nem mondanám ezt a teljesen spontán lelki kitárulkozást, de hát a dallamok világában is léteznek kevésbé fülbemászó, vagy épp lehengerlő akkordok. Ez esetben, én kisebb buldózerként töröltem el a bántó múltat, s ha a lényege igaz is, azért még maradt benne vágyálom, amit a jövőben kell megvalósítanom. Jó, hogy itt jártál, olvastál…
    Vadvirág 😮

  2. Kedves Vadvirág!
    Gratulálok önkibontakozásod megverseléséhez!
    Hespera

  3. Drága Miklós!
    Talán igazad van, de ez a gondolatsor, csak így, spontán született meg bennem, és nincs szándékomban tagolni. Kiáramlott belőlem feltartóztathatatlanul, én nem vethetek itt-ott gátat szabad folyásának. Nem vagyok a taglalás nélküli verselés híve, de néha én is eltévelyedek ezen a végtelen, virágos mezőn…bocsi! Egy, a pontok, vesszők azért – szerintem – nem hagyják összeolvadni a sorokat. A másik, ha valaki egyszer, ezt a verset valahol előadná, elegendőnek kell, hogy az illető művészete, lelke, érzelmei, habitusa megfelelő hangsúlyozással, szünetek beiktatásával tegye hatásosabbá, egyértelműbbé a mondanivalót. Hagyjunk meg ennyi munkát az előadó művésznek is…hálás lehet érte, hisz ő is építkezhet, egyéniségét átadhatja a hallgatóságnak.
    Köszönöm, hogy olvastad írásom, és őszintén véleményezted.
    Vadvirág :S

  4. Régi bánatom egy jó versnél, amikor a gondolatilag remekül felépített taglalás hiányzik a vers struktúrájából. Ne feledjük, hogy a strófák ( vagy új bekezdések) az előadónak is segítenek, a gondolatok pontosabb és nyomatékoltabb átadásában. Egy folyamatos megállások-nélküli gondolatfolyam zavaró lehet, különösen akkor, ha valójában belülről ( gondolataiban) tagolt.

    Egyébként nagyszerű és főleg őszinte munka!
    Gratulálok / Miklós /

Szólj hozzá!