Önmarcangolás

Önmarcangolás

Késő délután lépte át küszöböm
Nem vártam,inkább nyugalomra vágytam
Nem távozott fészket rakott nálam

Azt gondoltam az estével majd távozik
Vagy az éjszaka leple alatt tőlem távolra költözik
Nem tette,gondolataimat kedve szerint össze keverte

Így ébredtem egy szürke, borús reggelre
Ajtót nyitottam a kéretlenül érkezett vendégre
De nem sietett,nem engedett,leült velem szembe

Kérdően nézett rám és nem is csodálkozott
Már látta bennem a sok össze kuszált gondolatot
Szinte tort ült felettem,hogy sikeresen mindent össze kevertem

Nem maradtam szótlanul ,magamba zárkózva én se
Ordítva mondtam ,majd kértem nézz másokkal is szembe
Tőlem egyszer sem kértek bocsánatot semmiért,miért kínozol ,miért ?

Várta ezt a pillanatot,hogy magamból kikelve ordítozzak
Féktelen nyugalom töltötte el kifacsart lelkemet,remegő testemet
A hívatlan vendég letörölte könnyem ,a küszöböt átlépve búcsút vett.

Kondoros 2014.március.7..

“Önmarcangolás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Hespera -Örülök,hogy megértesz.Szerintem,sokan átéljük és nehezen tesszük túl magunkat sokszor a dolgokon.Én pont ilyen vagyok.Köszönöm szavaid:Rzsike

  2. Saint-Germain,köszönöm.Nagyon feszült hangulatban írtam ezt averset.Talán én is azt vártam,hogy sietőssen távozzon tőle.
    A címen sokat gondolkoztam,de jobb nem jutott eszembe.Rzsike

  3. Kedves Erzsike!
    Nagy csatát vívtál!Csak reménykedem, hogy nem jön vissza. Sajnos én is érzem, nehéz lezárni a fájó múltat.
    Együttérzéssel olvastalak. Erzsi

  4. Kedves Rzsike!
    Hatásosan sikerült megjelenítened az önmarcangolást, mint hívatlan látogatót.
    Versed jól kifejezi ezt a belső állapotot.
    Gratulálok!
    Hespera

Szólj hozzá!