Zsebkendő
Mondjuk…
Belső zsebedben szeretnék élni.
Szívdobbanásaid alatt.
Csendesen.
Átérezni,
örömöd és bánatod.
Tudni mi zaklat fel,
mi fáj – mitől szenvedsz.
Mondjuk…
Tudnék csodákat tenni.
Szerelmemmel lepnélek meg,
és te boldog lennél.
Kabátod melegében,
távol hidegtől – gonoszságtól.
Nem ismerni az életet,
csak hinni… Hallani lépteidet.
Mondjuk…
Zsebkendő lennék.
Felitatnám könnyeid.
Lázas homlokod hűteném.
Munkától verejtékező
kedves arcodat,
sokszor meglátogatnám.
S érteném ezer sóhajod.
Sokáig élném át,
álmaid s tetteid.
Véled,
elrendezném emlékeid…
Mondjuk:
Ha kimosnál drága szombatokon.
Velem együtt megtisztulnál,
nem lenne folt több…
S az árny mely feléd oson.
Arcodat a fénytől el nem takarná…
És zsebkendőd a szíved alatt annak dobbanását,
boldogan… örökkön hallgatná.
Kisizsák; 1996.Február 9.
Köszönöm hogy olvastatok.
Az ember amikor szerelmes,minden lenne csak hogy
kedvese mellett lehessen.
Akár egy levél is melyet éppen neki küldött,
hiszen az megérkezik,amíg ő csak vár.
Nehéz dolgok ezek,éppen akkor amikor átéljük.
Szép napot nektek,Bakos Attila Péter.
Tetszik a vers.
Eredeti a gondolat: zsebkendőnek lenni a kedves belső zsebében, és így részesülni az ő életének eseményeiben.
Gratulálok.
Hespera