A Nap

Szerző: 9 hozzászólásKategória Beküldött versek
Nyomtatás0

Összes megtekintés: 938 

A Nap

Földünket gyengéden fény-ölébe fogja,
árnyba lüktetést olt, ébreszti a rétet.
Lágy pillantásától aranylik búzaföld,
s olvadnak idelent délceg lámpafények.

Rangban hozzá fel senki sohasem érhet,
vele farkasszemet nézni tudd, balgaság.
Hevétől perzselő szenvedély születik,
s forró öleléséről szólnak balladák.

Ha ajkadra hidegben fénycsókot lop,
édes fűszere lesz a legvadabb télnek,
az árny a sötét mind menekülnek tőle,
parázsszavaitól lelkedben kél ének.

2013.

“A Nap” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Judit!

    Nagyon szépen köszönöm szavaidat és látogatásod, ha tetszett a vers, még inkább!

    Kedves Zsermen!

    Köszönöm figyelmedet és az értékelésért, az elemzésért külön hála!

    Kedves Veronika!

    Örülök, hogy megint szántál rám időt és hogy tetszett!

    Kedves Hespera!

    Hálásan köszönöm a figyelmedet, örülök a "találkozásnak".

    Szeretettel kívánok mindnyájatoknak áldott, tavaszi napot!

    Gabi

  3. Kedves Gabika!

    A versed egy Nap himnusz, pátosz nélkül, kedvesen. Csupa dicséret a Napnak, hátha kicsalogatod a felhők mögül.
    Ma délben egy csöppnyi napsugár már az ablakomra szállt. Talán te hívtad elő? De alighogy az orrát az ablakra nyomta a szél vadul elsodorta. Valamit kért, vagy kérdezett. Lehet, hogy azt: hol olvashatja a versedet? 🙂

    Judit

  4. Kedves Titus!

    Van benne valami! Többször el akartam már küldeni aztán mégis másikat választottam. Arra gondoltam majd itt kapok egy-két ötletet, mivel lehetne "feldobni".
    Köszönöm figyelmedet!

    Szeretettel: Gabi

  7. Kedves Gabriella!

    Én azt hiszem Magad is érzed, hogy nem a legsikerültebb verseid egyike. Minden benne van végül is és mégsem üt át a napsugár a szavakon. Szép- ami persze nem kevés- de ez most mégsem elég a katarzishoz.

    titus56

Szólj hozzá!