Szent vérré vált bor

Szent vérré vált bor

Placid atyának

Vannak, akik mélyen hallgatnak,
és hangosan nyelnek a poharukba töltött borból.

Vannak, akik hosszan mesélnek,
igaz történeteket, a végigélt borzalomból.

Vannak, akik már nem mesélnek,
hazatértek, de itthon sem találtak igaz otthont.

Vannak, akik még káromkodnak,
és emlékkeresztet rajzolnak a kilöttyent borból.

Vannak, akik lelke még fázik,
ittak Szibéria poharába zárt borzalomból.

Van, aki még áldást kér rátok,
és kortyol a kehelybe töltött szent vérré vált borból.

“Szent vérré vált bor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves László!
    Érdeklődéssel olvastam Placid atyának ajánlott soraid.
    Igen, igen, tartalmilag nagyon jó.
    Bevallom, hogy formailag is tetszik a kétsorosság, a visszatérő sorkezdések, de nem éreztem annyira átütőnek, mint korábbi verseid.
    Igaz, azokhoz nem szóltam hozzá, mert több esetben is – bizony – hiányosságaim miatt nem tudtam pontosan, kik is azok, akikről szólnak.
    Gratulálok versed gondolatiságához!
    Hespera

Szólj hozzá!