Olykor még szélmalom vagyok

Olykor még szélmalom vagyok

Olyan az életem mint a szélmalom
lelassul vagy esze-veszett táncba kezd
forgok-forgok megállíthatatlanul majd
a fáradság erőt vesz rajtam érzem .

Gondolkodom olykor miért van ez így
fárad a test ,a hitem is egyre kevesebb
de mindig fiatalabbnak érzem magam
ha előveszem a gyermekkori emlékeim.

Úgy érzem bennem sűrűsödik az idő
az életem a múlt a jelen az elmúlás
melyet kincsként őrzök ott legbelül
ezek sokat könnyítenek a lelkemen.

Ma még átölel a csend az áldott fény
őrzöm a szívemben a felszikrázó lángot
nincs velem senki a szobámban
de nem vagyok így sem magányos.

Most még szélforgó is lehetek
de tudom egyszer a fáradhatatlan
lábammal más dimenzióba lépek
és egy új ismeretlen világba érkezek.

A csillaghalmazok között talán utoljára
eljátszom gyermekkorom kedves játékát
csillagról csillagra lépkedve a métát
elül minden földi fájdalom egyszerre.

Közben figyelem az ismerős arcokat
kiket a szívemben hűen őrizgetek
körülöttem úgy érzem a csend is
életet lehel önmagába, éledezik.

Tudom ez az a hely, ahol életem
keletkezett és most visszatértem
ugye vártok már rám szeretteim.
itt vagyok karom ölelésre tárom.

2013. 05. 07.