Ülök, elmélázva

ÜLÖK, ELMÉLÁZVA…

Ülök, elmélázva a múlton
Emlékeim sora tör ma rám:
Víg gyermekkorom, jó anyám…
és,hogy mennyit kellett tanulnom.

Akkor még nem voltam oda érte,
de a tanok agyam kicsiszolták.
A nehézségek, félelmek mivoltát
feledem, mert bizony megérte.

Jönnek az elmúlt, nagy szerelmek
Még a búsak is jó felé terelnek
Tél, ősz, nyár, szép csokorba kötve.

S megnyugodva, lecsitulva várom,
hogy semmibe hulljon kihűlt álmom.
S az alkonyat fájdalmam eltörölje!

Eger,2014. február 6.

“Ülök, elmélázva” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Viola, Katalinka és Titus!
    Köszönöm kedves véleményeteket, és a jó kívánságokat. Nektek is hasonló jókat, kellemes szép időt kívánok
    Szeretettel Vadvirág(f)

  2. Kedves Vadvirág!
    Ilyenek az emlékek, visszavezetnek a múltba, a jó és rossz hangulatokba.
    Remélem, most a jelen történéseivel vagy elfoglalva, ami egyből múlttá válik, ahogy vissza jöttél.
    Érezd Magad jól és gyűjts sok szép emléket.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  3. Kedves Vadvirág!

    Felkaptam a fejem a szonett formára és kellemesen csorognak az emlékek. Talán csak a "félelmek mivoltát" és a szótagszámok kissé hektikus változását (8-9-10-11) jegyezném meg. Bár ma már fellazult és szabadabban kezelik a szonettforma kötöttségeit, így akár bele is férhet ebbe a formavilágba.

    titus56

  4. Kedves Hespera!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál, és pozitívan véleményeztél.

    Vadvirág (f)

  5. Kedves Vadvirág!
    Most kicsit én is elméláztam verseden.
    Szép, érthető, mélázó.
    Tetszenek a rímeid és a szonettforma!
    Hespera

  6. Köszönöm Zsermen értő, és érző hozzászólásod.
    Szeretettel
    "Petrarca-;)né" alias Vadvirág

Szólj hozzá!