Az élet színpadán

Összes megtekintés: 630 

Az élet színpadán

Amit szeretnél, lásd, én az vagyok Neked.
Egy simogatás, mely lelkemből ered.
Fájdalmat ha látsz az csak félelmed tükre,
sors-próbált elme levetni szánt nyűge.

Ne higgy a szemednek, a ráncok nevetnek.
Erős vagyok, bár lábaim remegnek.
Elesettnek látsz? Tudd, kínjaim enyhülnek
akkor is, ha még fájdalomnak tűnnek.

S ha majd egyszer megismersz engem igazán,
akkor végre megérted te is talán,
hogy mind együtt játszunk az élet színpadán,
miképpen drága jó anyánk és apánk…

De berendezni biztos együtt tudjuk csak
s közben megosztjuk mind a sóhajokat,
az álmokat, vágyakat, rezdüléseket,
és mind közösen írjuk a szöveget…

2012.

“Az élet színpadán” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Gabi Drága!

    Itt egyre több a vers, nekem meg egyre kevesebb időm van, de inkább a türelmem, kitartásom kevesebb.
    Meg láttam a "színpadot", na ebből én nem maradhatok ki!
    Igazad van, együtt vagyunk, zsúfolódunk az élet színpadán, amíg ott kell lennünk.
    Jó erőt kívánok a további szerepléshez.
    Szeretettel: viola :](f):]

  2. Kedves Gyöngy, Rózsa, Ica, Hespera, Róza, Éva!

    Nagy örömmel köszönöm meg, hogy elolvastátok és véleményeztétek a versemet.
    Tudom, hogy lehetne rajta csiszolni.
    Azért küldtem el, mert mostanában elég sok félreértés, vita van mindenhol a világban és közben elfelejtik az emberek, hogy mindannyian az Egység részei vagyunk. Gondolatainkkal, érzéseinkkel kihatunk környezetünkre. A cél pedig közös, "boldogulni", tanulni és ha arra sor kerül, számot adni minden gondolatunkról szavunkról tettünkről.
    A színpadot ránk hagyták az ősök, de közösen rendezzük be, a végszó pedig nagyban befolyásolja a mi szövegünket.
    Egyik nagy tudású tanárom, Dr Eőry Ajándok kedvenc mondása jutott eszembe: "Ne ítélj, inkább itt Élj!"

    Szeretettel kívánok áldott szép napot! Gabi

  3. Kedves Gabi!

    Bizony, bizony mindenki együtt játszik és mégis mindenki mást. Úgy érzem meg akartad mutatni magad, hogy ismerjünk meg. Osztozzunk a jóban.(l)
    Szeretettel olvastalak: Ica

  4. "hogy mind együtt játszunk az élet színpadán,
    miképpen drága jó anyánk és apánk…"
    Kedves Gabi!
    Nagyon szép a versed.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  5. Kedves Gabi!

    A második versszakod önmagában is nálam befutó lenne. Mennyire ott vagy a sorok mögött, hihetetlenül jól érezhetően. Örömmel olvastalak: gyöngy:)

Szólj hozzá!