Kavarognak a szavak
fogy a lét, vajh’ meddig
hallom még a madarak
énekét?
Futok-e még a réten át,
ha meghallom kedvesem
hívó szavát?
Topogó lábak, puha kezek,
csobogó csókok, éjjeli neszek,
várnak-e még a vidám dalok,
a kacagtató édes, bohó
nappalok.
Vagy marad a kemény,
túlélési harc…
Csak azt el ne fogadd,
hogy az élet
egy kudarc.
Kedves Judit!
Valóban az élet feltetteti a kérdéseket. Pici kis dédunokám hozta ki belőlem a kérdést akit imádattal szeretek.
Judit! Örülök, hogy olvastad kis versemet.
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Kedves Mami!
Szeretem a dallamos, ritmusos verseidet.
Ezek a gondolatok, kérdések időnként bennem is felmerülnek.
Hogy legyen? Úgy legyen, hogy jó legyen!
Judit
Kedves Márta!
Kedves Rózsa!
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy olvastátok kis versemet. Külön köszönet a kedves véleményekért!
Szeretettel: Róza
Kedves Mami!
Tetszik a versed. Örülök, hogy dédunokák vesznek körül, Tőlük még fiatalabb leszel. Sok boldogságot kívánok Mindnyájatoknak szeretettel: Viola (f)(l)(f)
Kedves Róza!
Szép versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa(f)
Kedves Róza!
Tetszik a versedben, ahogy kavarog benne szétválaszthatatlanul szomorúság és öröm, mint ahogyan az életben is.
Szeretettel gratulálok,
Márta
Kedves Zsike!
Meglátogatott az unokamenyem a két dédunokámmal. Gábor 6 éves, Gergő 6 hónapos. Ezt követően jöttek a kérdések…
Köszönöm, hogy olvastál!(f)
Kedves Ica!
Valami csodás amit mostanában átélek, hogy harmadik dédunokaként újra kisbaba van a családban… Ilyenkor a kérdések is tódulnak.(f)
Kedves Zsermen!
Köszönöm kedves segítségedet. Tudom én, hogy úgy művészibb lenne a vers, de így meg az enyém.
Megtiszteltetés, hogy itt jártál. Tudtad, hogy most "jubilálok", pont 24 hónapja, 2012. márciusában írtam az első versemet.(f)
Kedves Brigitta!
Örülök, hogy itt jártál és ha kicsit is, de részese lettél ennek a pillanatomnak. Milyen jó a meglátásod. Jelen – múlt – jelen, amelyek egyben magukban hordozzák a jövőt is.(f)
Szeretettel: Jártó Róza
Kedves Róza, az én értelmezésemben egy kissé összaforr a mai léted (meddig hallom még a madarak énekét?) a fiatalkori,gondtalan évekkel (csobogó csókok,éjjeli neszek stb.),hogy a végén ismét a "kemény,túlélési harc"-ban megedzett jelen Rózája fejezze be a remény szavaival.
Nekem tetszett ez a jelen-múlt-jelen koszorúba font filozófia.
Brigitta
Kedves Zsermen! Most dolgozom nem érek rá, de nem vezetnéd le teljesen, hogy végig hogy gondoltad?
Kedves Mami!
Pilleszárnyú kacagtató soraid végén köszönöm a biztatást.
Szeretettel: Ica
Mami!
Fussál még a réten,halld a madarak énekét!
Szomorkás versed,azért nagyon szép.:)
Rzsike