Megy a Nap a maga útján

Megy a Nap a maga útján

Reggel van, de már meleg a ház
minden része szívem is epedez
Eddig úgy tűnt a Nap a Földdel összeért
égetett mindent ami útjába került.

Most a reggel hűvösebb lett hirtelen
a felhők között a Nap korong rezgéstelen
a harmatcseppek csillagként fénylenek
a virágok belőlük ezüstruhát ölthetnek.

Tárt ajtóval szívemet sarkig kinyitom
rácsodálkozom a reggel csodás világára
szemem kékjével az ég arcát kémlelem
ahová egyszer én is tartozni fogok.

Lassan mozog a Nap a bárányfelhők között
az égen egyre magasabbra szökik
karjaival mint a polip lágyan simogat
egyre jobban melengeti a lelkemet.

Az égről eltűnik már minden felhő
az ég kékje is egyre fényesebbre nő
hirtelen dudorászni lenne kedvem
közben a világot is átölelném.

Susognak hozzám a napraforgóim
csicseregnek a rigók a fenyőfáimon
kik minden reggel korán neki látnak
hogy az éjszaka áldott csendjét megtörjék.

Szélesre tárom ajtóm, szívem. hagyom
hogy ez a szívet-lelket éltető csoda
mélyen nagyon belém ivódjon sorba
és adjon erőt nekem az egész napon.

Érzem ilyenkor a boldogság könnyeit
megjelennek, megülnek egy pillanatot
majd észrevétlenül a Nap melege
elvarázsolja, tűnik az éji álom is vele.

Közben az idő halad tova libben
mintha szárnya nőne hirtelen
vissza se néz múlttá lesz minden
hisz az időt nem lehet gúzsba kötni.

Lassan dél felé kacsingat az idő
majd egész délután arra vár ő
hogy átadhassa a stafétabotot
az alkonyi csendnek és az éjnek.
Reggel a Nap újra csókolja az alélt FÖLDET.

2013. 08. 10