Vacsora után…
Hamar elfogyott az a kevés
a horpadt bádogcsajkából,
mégis igazán jóllaktam
testvéri szemek ragyogásából,
s vacsora után, amint kattant a zár
néma ajkamról fohász szárnyalt
a legyőzött napnak terheiért
a sivár kilences cellában.
S majd a sötét éjnek leple alatt,
amikor már a hold is szendergett
az átölelő csendben, ajkamhoz
emeltem a megszentelt kenyeret.
Kedves László!
Ez is egy jól sikerült versed!
Gratulálok a tartalmához és a megfogalmazásához is!
Hespera
Nagyon jó a versed,remek képekkel ecseteled a börtönélet egy kegyelmi pillanatát: ahogy győzedelmeskedik a szenvedések felett az isteni kegyelem még a legreménytelenebb helyzetben is.
Elismeréssel gartulálok
Brigitta
Egy átélt,vagy talán csak beleélt pillanat?Megrázó.Üdv.Rzsike