Este

Este

Kék eget belep szürkesége,
lomhán, fátylát bontó estnek.
A lenyugvó nap bíbor fénye,
búcsút int még a hegyeknek.

Szellő jár a zöld lombok között,
bús, bánatos dallamával,
a felsejlő árnyaknak köszön,
játszva fénylő holdsugárral.

Lassan feltűnnek a csillagok,
parázs szemek a sötétben.
Varázslat az esti ragyogás,
káprázatos égi éden.

Elmerengve e szép látványban,
olthatatlan bennem a vágy,
magasba, a csillagvilágba,
képzelet száll, pilleszárnyán.

Az Univerzum rejtélyébe,
boldogan a végtelenbe.
Minek nincs kezdete, nincs vége,
ég a földdel olvad egybe.

Való világ a képzelettel,
hol határok elmosódnak,
Isteni fényben, szeretetben,
szférák közt, halk zenék szólnak

“Este” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Csak most sikerült ideérnem az olvasásban.
    Gratulálok szép, hangulatfestő versedhez és nagyszerű képeidhez.
    Hespera

  2. Kedves Éva!
    Köszönöm. hogy olvastál. Örülök, hogy jó érezted magad.
    Neked is szép hétvégét! Szeretettel: Rózsa:)

  3. Szeretettel olvastam hangulatos merengésed. Az én képzeletem is beindult…ismét jól éreztem magam Nálad. 🙂 Szép Hétvégét! Éva

  4. Kedves Katalin!
    Igazad van, valóban másik versemben is van hasonló gondolat.Köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  5. Kedves Elisabet!
    Köszönöm gratulációdat. Örülök, hogy tetszett a versem.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Viola!
    Köszönöm, hogy tetszettek gondolataim.
    Szeretettel: Rózsa(f)(l)(f)

  7. Kedves Rózsa!
    Gyönyörű gondolatok, földön túli álmok, egyszer biztosan ott leszünk.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!