Közösségbe zárva
30. évfordulós találkozó margójára
Kezek,
Melyeken egykoron bilincs csillogott
Asztal körül egymásba fonódott.
Múltnak fájó emlékei égnek el a gyertyalángban.
Fejek,
Melyekre bírák ítéletet mondtak
Megőszülve csendben lehajolnak.
Jelen pillanatai sercegnek a gyertyalángban.
Ajkak,
Melyek az utolsó szó jogán szóltak
Halk hálaimát mondanak sorban.
Jövő ígéretei fénylenek a gyertyalángban.
Szemek,
Melyek ragyogtak a vasrácsok mögött
Egymásra pillantás több, mint öröm.
Isten üzenetei pislákolnak a gyertyalángban.
Kedves László!
Versed szépen megragadja egy 30 éves találkozó meghitt, megrendítő pillanatait.
Kifejező, ahogy megjeleníted a szereplőket: valamikori rabokat. És végül mindenki tud még hálaimát mondani.
Köszönöm verseid mélységét, emberségét.
Hespera