HALOTTAS ÁGYNÁL
/egy haldokló baráthoz/
Testedre börtönt rácsoz most a kín,
szívedre szelídülnek az álmok.
Szemed súlyos, nehéz brokátjain
kiszáradt vágyak szakítnak ráncot.
Sajgó tested már csitítja égi rím,
és szemed már túlvilági fényben ázott.
Arcodon fakul már a földi szín,
és kinyílnak rajta az angyalvirágok.
Léted lassan túltörve határain
elenyészik, mint vázában virágod.
Torkod barlangjából sóhajok húrjain
lelked a mennyekbe felkiáltod.
Kedves Leslie!
Versed nagyon szép és nagyon mély.
Aktuálisan az én ismeretségi körömben is vannak most haldoklók. Emiatt is megérintettek soraid.
Gratulálok versed erős szóképeihez.
Hespera