Sötéten

Sötéten
(töredék)

mosolyba burkolódzó alázat
környékez,
s még az éj hollójaként átvonul,
megfékez,
és lelkem rakoncátlan gyalázat
piszkolja,
sötét terveit álnokul
titkolja,
– ármánykodásra nincs magyarázat…

2014.03.28.

“Sötéten” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Keddves Hespera! Hát, igen, nehéz nem figyelembe venni – és ha úgy is teszünk, attól még…Köszönöm véleményed 🙂

  2. Kedves Katalin! Igazad van…de nem olyan egyszerű megemészteni (figyelmen kívül hagyva is munkálkodik az emberben… Köszönöm figyelmed, véleményed 🙂

  3. Kedves Éva!
    Nagyon alattomos az, aki mosolyogva közelít, és hátba támad.
    Nem könnyű egy ilyen helyzet, de az első lépés a felismerés, és ez megvan!
    Hespera

Szólj hozzá!