Augusztusi hullócsillagok
Lassan a nyár felé kacsingatunk
már pár sárga levél is földre hull.
Feltűnően rövidebbek a nappalok
sűrűen hullanak a földre a csillagok.
Sötétben állok az udvaron egymagam
csendben mered az ég felé szemem.
Meleg fülledt a levegő vesz körül
meg az őrjítő néma nesztelen idő.
Békesség ez vagy nagy fájdalom,
hirtelen megmondani nem is tudom
E pillanatban úgy érzem gazdag vagyok
mert enyém minden ami most itt átölel.
Rendületlenül kémlelem az égboltot
közben egy-egy szúnyog belém mar
valahol egy árva bagoly huhog
hangokat lop a nagy csendességbe.
Fenn a csillagok fényesen mosolyognak
egyesek közülük már csendben haldokolnak
hisz egyszer nekik is meg kell halni
földre hullva elégve porrá válni.
Kicsinek érzem nagyon magam
csupán egy parányi porszem
a csillagok fényéhez viszonyítva
melynek fénye olyan végtelen.
Hulljatok csak csillagok sorba most
én igyekszem aranyló fényeteket
kitárt karommal gyorsan elkapni
melegítsék szívemet amíg lehet.
Azt tartják egyesek ha egy csillag lehull
a földön egy ember is vele sírba hull.
Így ha igaz, aggódhatunk nagyon sokan
nem hoz-e szomorú hírt a posta.
Én inkább csak arra gondolok
ti a boldogság szelét hozzátok,
hisz a kristálytiszta fénycsóvátok
fénnyel tölti be a hideg lelkeinket.
2013. 08. 08.
Kedves Clarisz!
Versed visszaidézte a tavalyi év augusztusi csillaghullásait számomra is.
Szépek voltak, gyönyörködtetőek, különösen vidéken, ahol én is tartózkodtam.
Igen, pl. a János vitézben is a csillaghullás halálesettel kapcsolódik össze.
De én úgy is ismerem, hogy aki csillagot lát lehullni, és gyorsan kíván valamit, annak a kívánsága teljesül. Persze, ez babonás játék, de azért jó játék.
Nekem a következő versszak a legkedvesebb:
"Hulljatok csak csillagok sorba most
én igyekszem aranyló fényeteket
kitárt karommal gyorsan elkapni
melegítsék szívemet amíg lehet."
Hespera