A csend

Összes megtekintés: 670 

A csend

Rám ragadt a csend.
Magával hozta téli esték titkait,
beszőni vágyta gondolataimba
keserű percek titkos szitkait.
Belőlem akart, de lelkemben
fénylő remény szavalt lelkesen
és nyargaló ritmusok kínálták
magukat fájdalommentesen.
Életet ígért a sors,
percet fűszerezett pecsét szerint,
álmokból lopott képeket rendezett,
melyekről varázs-holnap tekint.
Akkor is, ha ma még hó alatt
szunnyad a félénk gondolat,
mely talán élettelennek látszik
végül mégis örömöt fakaszt.
Jertek hát szavak, hömpölyögjön
megannyi szófonat, mely ledönti
a bontásra szánt falakat!
Ébredjen mindenkiben teremtő erő,
örömöt jelenbe bátran öltő!
Vonuljon tetteknek büszke hada,
éljen a hitnek fogadalmaktól
mentes áldott, szent tana,
az élet maga…

2014.

“A csend” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Hespera!

    Köszönöm a látogatásodat.
    A fentről kapott gondolatok, megértések számomra a tanulás fontos részét képezik. Ha mások is találnak benne valami "tanulságosat", annak külön örülök.

    Szeretettel és köszönettel. Gabi

  2. Kedves Gabi!
    Csönded tele van gondolattal, élettel, mozgalmassággal!
    Szép ez a lélekcsönd!
    Én is hiszek abban, hogy a gondolatainkért is felelősek vagyunk, és nevelhetjük magunkat arra, hogy inkább szépre, jóra gondoljunk, és ne egyezzünk bele a rossz, lehúzó, romboló gondolatokba, ne hagyjuk, hogy bennünk soká, túl soká tanyázzanak.
    Tanultam versedből.
    Köszönöm.
    Hespera

  3. Kedves Katalinka, Rzsike, Ica!

    Nagyon köszönöm a figyelmeteket!
    A verssel arra szerettem volna rávilágítani, hogy mi döntjük el, a "csendből" mit tudunk kihozni. Önsajnálatot, múltban merengést vagy reményt? A gondolkodásunkon nagyon sok múlik.

    Szép napot és szép "csendet" kívánok! Gabi

Szólj hozzá!