Élet

Összes megtekintés: 448 

Élet

Harmóniába törlik a koszos hangokat,
Delete gomb az agyunk mozgatója,
Mi lenne velünk eszköztelenül?

Ujjaim között cigaretta,
Pirula a kézben, elveszett vonalak,
Mik szabályoznák létemet.

“Majd holnap” – suttog egy hang.
Nem tudom, melyikünk beszél.

Kialvatlanul folyik csendünk,
Mindenki nyomkodja okosan
A kezében lévő életet.

“Álmodjunk jövőt” – visszhangzik,
Mint GPS-bemondó, újratervezünk.

“Élet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Hespera,
    örülök, hogy sikerült elgondolkodtatnak, a hatáskeltés a legnagyobb dicséret 🙂

    Kedves Katalin,
    köszönöm szépen a kedves szavakat!:)

  2. Kedves Dorothys!
    Versed jól visszaadja a mai kor problémáját: nem egymással élünk, hanem egymás mellett. Kezünkben eszköz, és azon keresztül kommunikálunk, noha nem szólítjuk meg az embert, aki mellettünk áll/ül. A gép a társunk.
    Újratervezünk? Majd holnap.
    Pedig versed tanulsága szerint még ma kellene ezen változtatni: nekem is.
    Ezeket a gondolatokat viszem magammal versed olvasását követően.
    Hespera

Szólj hozzá!