SZÉP HAZÁM SZÉGYENE

SZÉP HAZÁM SZÉGYENE
(Az erdők kisajátítása)

Dús erdeinket kisajátították
Madár nékünk már nem dalol
Puskáikat szelíd őzekre fogják,
Finom gombát közben letapossák
Míg asztmás gyerek sípolva haldokol.

Ózondús fenyves lágyan, értük susog
Ott ibolyát szedni, csak nekik lehet
Hogyha cikáznak barna mókusok
Kézen fogva járni ott veled…
Többé nekünk soha nem lehet?

A fák közt átszűremlő kósza fényben
Ölelkeznek, méz-csókot váltanak
Napoznak, s kéjjel egymásé lesznek
Puha fövenyen vadul szeretkeznek
Csak ő testükön tündököl a nap.

Mi sápadtan, a fenyőktől megfosztva
Élünk városi porban fuldokolva
Vágyjuk csak a tiszta, friss leget
Nehéz légzés, tüdőbaj és asztma
Ennyi jut ma nekünk az asztalra
És ima, mely nap mint nap hiteget.

De lesz még öröm, erdőben kószálás
Friss levegő, víg pacsirta dal
Elszökik a bánat, a betegség
Búslakodni többé már ne tessék!
Mert, itt! a szívünk újra fiatal.

Fontaines,2014.03.26.

Szólj hozzá!