Féltelek

Féltelek

Mindentől féltelek
Az élet viharától
A város zajától
A vad robogástól
Kapaszkodom belétek
és mondanám lassabban
Fékezz,mert félek
Hogy zuhanni fogsz
Naponta gyűröm le félelmemet
Az is lehet fölösleges
az efféle élet,ezért nem értelek
csupán, csak féltelek.

Kondoros 2014.04.11.

“Féltelek” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Lényünkből fakad a féltés, a szeretteink féltése, óvása éltet igazán.

    Gratulálok versedhez! Eta

    A festmény színei a "féltés" hangulatát ábrázolja számomra.
    …ahogy hullámzik a kék, majd az izzó narancs, és a nyugalmas zöld. Abból nem sok van,…mert ugye mindig pulzál ez az érzés, alig van pihenője.

    Üdvözlettel, Eta

  2. Kedves Rzsike!
    Nagyon szép a versed. A féltés, aggódás mindig motoszkál bennünk.A festmény is nagyon tetszik. Gyönyörű.
    Szép napokat kívánok. Erzsi

Szólj hozzá!