A SZÉPSÉG DALA

A SZÉPSÉG DALA

– A képet nézem, s a költeményt olvasom…
pilleként rám száll tündéri oltalom –
Míg csodálom, virágba borul a fagyos táj
Víg madárdal zengi be a néma mezőt
Hogy nem nékem pompázik, egy kicsit fáj,
de lelkemben őrzöm, hogy adjon erőt
És felkel a nap, mély bíbor bársonya
Lágyan átöleli bús, árva szívemet
Oly jó átélni, hogy finom hímpora
Száz színnel festi meg emlékeimet.

Fontaines,2014.04.07.

“A SZÉPSÉG DALA” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Drága Zsermen! Köszönöm szépen!
    Tőled, külön is jól esik a dícséret, mert tudom, hogy elég igényes vagy,
    Szeretettel Vadvirág(f)

Szólj hozzá!