Ébrenlét határán
Én olyan kicsi vagyok,
Messze elhagynak
Engem a nagyok,
Csak a nyomdokaikban
Bukdácsolva haladok.
Ott vagyok mégis
Velük egybekötve,
Mint kepében a kéve,
Kévében a szalmaszál,
Mely alom az állatnak,
Néha pernye a tűznek,
Néha ügyes kezek
Virággá fűznek.
Egy darabkája vagyok
A szalmazsáknak,
Melyen már nem alusznak,
Egy szála a zsúpfedélnek,
Mely alatt ma már
Ritkán élnek,
De talán mementóként
Megmaradok némelyek
Szívében, lelkében,
Addig, amíg Ők is élnek.
2014. április 16.
Zsuzsa Drága!
Te csak ne legyél kicsi, mert én egészen nagynak látlak. Pláne, hogy ide fel tudtad tenni a képedet, még igen ügyesnek is látlak. A mosolyodban pedig nem látom a sokat dolgozó munkás életedet, pedig tudom, hogy benne van.
Gratulálok, csak így tovább. Áldott Húsvétot kívánok szeretettel: Viola (f)(l)(f)
Drága Zsuzsa!
Örülök, hogy olvashatok Tőled. 🙂 Csodásan fontad bele magad az általad létrehozott különleges képekbe, hasonlatokba. Kívánok kellemes, békességes Ünnepet. Szeretettel. Éva
Kedves Zsuzsa!
Igazán kedvesek hasonlataid.
Szeretettel gratulálok! Rózsa