Hangulat

Összes megtekintés: 377 

Hangulat

Éjfél körül lopakodik a holnap,
sejtelmünk sincs, mit hozhat.
Reméljük, álmaink valóra válnak,
kinyílnak az ajtók, melyek zártak,
szóba állnak egymással a némák,
keresnek közös érdekes témát.
Mondd, miért fél ember embertől,
régi beosztott a rideg új főnöktől,
diák a frusztrált, zakkant tanártól,
szegény a csekket hozó postástól,
gazdag attól, hogy meglopják,
politikus az igazmondástól?
Minden más, mint aminek látszik,
lelkünk melegben is fázik,
lesz munkánk, bérünk, létünk,
mikor nem kell semmitől félnünk?
Közmunkából nem épül vár,
munkáért retteg friss diplomás,
asszony fél gyereket szülni,
mellette évekig otthon lenni,
nyugdíjas fogához veri a garast,
hó végére ételre sem marad.
Huszonegyedik század, meglepsz,
nincs már semmihez kedvem.