A mi keresztünk

Összes megtekintés: 583 

A mi keresztünk

Kegyetlen tövis mar húsodba,
vonszolod halált hozó terhedet
és homlokodról csurgó véres
verejték marja könnyes szemedet.

Bűneink miatt törnek össze,
ruhádtól fosztva rovod utadat.
Helyettünk cipeled terheink
s vállalod át mind a fájdalmakat.

A mi arcunkat mosnák bárcsak
tövistől kiöntött vércseppjeink,
belénk véshetnének szögekkel
kegyelmet minden egyes bűneink.

Szíved keresem, verejtékkel
kikövezett sorsod én Jézusom,
ingem teríteném le eléd
s könnyemmel mosnám lábad utadon.

“A mi keresztünk” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike, Viola, Zsófi, Csaba, Ica!

    Nagyon köszönöm a figyelmeteket. Igazán jól esik! Ezt a verset akkor írtam, amikor még nem is tudtam, hogy mennyire közel áll hozzám Jézus. Mire megírtam, jómagam is nagyon csodálkoztam, mivel nem vagyok templomba járó.
    Az én templomom a szívemben van és független minden egyháztól.

    Szeretettel ölellek benneteket! Gabi

Szólj hozzá!