Értelmetlen volt és hiába

Összes megtekintés: 365 

Értelmetlen volt és hiába

Az utca kövét a lámpafény nyaldossa,
s gondolatok csúsznak ki a számból.
Miért nem sóhajtasz már a fülembe,
mielőtt kikelsz mellőlem az ágyból.

Az utca kövét a lámpafény nyaldossa,
s csókoltál a kapualjban éjjel.
A szavak mást mondtak, mint a tettek,
én bámultam Rád furcsa kéjjel.

Az utca kövét a lámpafény nyaldossa,
s értelmetlen volt és hiába,
minden.
Széttárt karokkal beszéltél hozzám,
s értelmetlen volt és hiába,
minden.

Tűzfalak között született egyszerű gondolatok,
a lámpafény nyaldossa az utca kövét,
egy utolsó ölelés,
görcsös epedés,
s értelmetlen volt és hiába,
minden.

Szólj hozzá!