Néha…
Ó az a hang,
ó, nem madárdal.
Néha én sem,
s tán az Isten sem érti.
ó az az arc,
ó, mikor zavart.
Néha rám sem,
s tán az Istenre sem hasonlít.
Ó az a kéz,
ó, mely enni kér.
Néha rám üt,
s tán az Istenre is, ha tehetné.
Ó az a sors,
ó, mily hangos.
Néha behunyom szemem,
s tán az Isten is elrejti tekintetét.
Tetszik nagyon versed. Az ember és az Isten hitelesen, kontrasztosan jelenik meg soraidban.
Gratulálok.
Hespera