Ébredő tavasz

Ébredő tavasz

Kertem szépségeit bámulva,
Sétálgattam benne ámulva,
Mily szép az ébredő tavasz,
Mi mindenütt életet fakaszt.

Madarak énekelnek, csiripelnek,
Párosodnak s vadul veszekednek.
Langyos szellő fúj, susognak a fák,
A Napocska fénye ébreszti a csodát.

Élveztem a bokrok rejtekében járni,
Gondolatom kóborolt, hagytam szállni.
Kertem árnyain pisszen a nyugalom,
Oly békés volt minden, jó ez nagyon.

2014. március 28.

“Ébredő tavasz” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Viola! Örülök, hogy tetszik versikém, jó volt olvasni soraid. Én erdei télizöldnek ismerem eme virágot, de nem ez a lényeg hanem a természet szeretete. Üdvözlettel Laci.:)

  2. Tetszik a versed. Én is csodálom a kertem növényeit és nekem is van ilyen virágom, a kék-virágú Meténg.
    Szeretettel: Viola:]

Szólj hozzá!