Mortalis
önmagamnak
(és e vers olvasójának)
Sorsom
tán, hogy költő legyek
gondolataimat,
(ó, mily kevés)
gondolatait
(ó, mily merész)
valahogyan rímbe szedtem.
Kaptam,
– mondják, költői vénát,
szépérzéket,
(talentumként)
s lám az élet
(ami amúgy az Úré)
sodort felém néhány témát.
Leírtam
hát, könyvbe sok versem
olvashatjátok,
(elsőként az Isten)
– ja, hogy égbekiáltó,
(mint oly sok minden)
a sorok közt van elrejtve.