Borul az égbolt koromsötéten,
tüzes nyilával villám hasítja.
Zendül riasztó dörgedelmével,
jeges terhét a földre szakítja.
Hófehér szőnyeg zsenge tavaszban.
Csapzottan hajlik tépett fa lombja,
gyümölcsöt hullat néma sóhajjal.
Megtörten áll az orgona bokra.
Szomorú a táj, sebektől vérzőn,
zivatar éles körme szaggatta.
Istenem, tekints le ránk az égből,
kegyelmed gyógyír, hulljon harmata!
(2014-04-30)
Kedves Ica!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsika!
Nagyon hitelesen szép lett a versed!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Zsermen!
Nagyon köszönöm gratulációdat és kedves véleményedet.
Valóban a szobából néztem ahogy ömlött jég és eső egyaránt
nagy mennyiségben.
Üdvözletttel: Rózsa
Kedves Ronika!
Köszönöm, hogy tetszik a versem. Remélem, hogy nem ismétlődik, ilyenre még nem emlékszem.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Éva!!
Bizony nem öröm, a kertemnek sem volt az. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Rózsa:)(f)
Itt is nagy szeretettel, örömmel olvastam ezt a "jegeskedést", ami bizony a természetnek egyáltalán nem öröm. 🙁 🙂 Éva
Kedves Rzsike!
Sajnos valóban így volt. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Rózsa:)
Kedves Lexirózsa!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Édes Rózsám..gratulálok.
Hófehér szőnyeg zsenge tavaszban.
Csapzottan hajlik tépett fa lombja,
Így volt.Köszi a szép sorokat.:)