Révület

Révület

Aranyló fényben úszik a völgy
Kecses part ölel egy kis tavat
Keskeny ladikon megyek hozzád
Szívébe zár ez a pillanat.
Te nem állsz a parton, s én szenvedek
Forduljak vissza, vagy várjalak?
Közben az alkonyat rám borul,
s elhal a vágyam a fák alatt.
Szememben tündököl parti fény
Agyamba fekete rémület
Nem jössz már, elhagytál, vége van
Magába temet a révület.

Como,2014.04.11.

“Révület” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Valóban, Zsermen, a nagy beteljesületlen szerelem bánata zeng dalaimban…ez tér vissza újra meg újra felerősödött érzésekkel. Örülök, hogy ennek ellenére nem találod unalmasnak.Mikor szép helyen vagyok, vagy gyönyörű dolog élvezete lopakodik életembe, akkor mindig előjön, és nagyon fáj, hogy Ő nem lehet velem.
    Neked is köszönöm Gyöngy a látogatást, hogy olvastál.
    Szeretettel Rózsa (Vadvirág)

  2. Kedves Vadvirág!
    Ez a versed is tetszik, de vissza kell térnem egy előzőhöz is még. 🙂 Szeretettel: gyöngy

  3. Kedves Rózsa!
    Pillanatnyi hangulatodat szép versben örökítetted meg.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!