Ana

Ana

Picurka szájacskát addig igazgatta
Még ki nem csúszott rajta a szó :Ana
Aprócska kezeivel tapsikolni kezdett
Így mutatta ki azt a hatalmas örömet
Hogy ki tudta mondani nevedet
És maradtál neki ANA egy életre
Szeretettel gondolsz az évekre
Mikor piciny cipőbe tipegett feléd
Örömmel nyújtotta neked kezét
Benne azzal a kis irka firkákkal
Tőle ,Neked a nagy alkotással
Ha megőriztük ezen kincseket
Anyák napján elővesszük őket
Egymás után jönnek az emlékek
Már Mami, vagy talán Nagyi lettél
De első Anyák -napi versük még
mindég a legkedvesebb emlék.

Kondoros 2014.április.3o.

“Ana” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Szívhez szóló szép emlékezés.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!