Illuziók

Illuziók

Szokásos halkuló neszek;
távoli, lassuló leszáll.
Semmiség, alig észlelem,
ahogy éjfélre ér a nyár.

A Hold nyárfákon térdepel,
unottan néz, ember vagyok.
Majd átlép rajtam, messze jár,
siet, érje a holnapot.

Tudom a boltozat végtelen,
de lám a bogár kezemre száll.
Véletlen volt, vagy bőrömön
érezte narancsom illatát…

“Illuziók” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Attila! Megtisztelsz, szívesen látlak!! 🙂

    Vali Kedves köszönöm!! Mintha hájjal kenegetnél… 🙂

    öleléssel,
    mara

  2. Drága Mária !

    Versedhez rendkívül találó címet választottál.
    Szép lírával írsz.
    Mindig Rád csodálkozom.

    Ölellek:Vali m.

  3. Kedves Gitta! Láttam rögvest, de lusta voltam javíttatni. Igen, kimaradt egy vessző.
    Tehát így hangzana helyesen:

    "Szokásos halkuló neszek : távoli, lassuló, leszáll… Semmiség, alig észlelem, ahogy éjfélre ér a nyár."
    Hangulatfestésnek szántam 🙂
    Örülök, hogy itt jártál és annak külön, hogy észrevetted! 🙂
    ölellek,
    mara

  4. Kedves Mara,

    szinte tökéletes ez az illúziós esti lírai elcsendesülés…
    Csupán ezt nem tudom értelmezni:" távoli, lassuló leszáll."Mi száll le?

    Üdvözlettel:
    B.

Szólj hozzá!