Jancsi eperfája

Jancsi eperfája

Sokszor azt álmodom
kint ülök a tanyán
az eper fás kis udvaron
A szél hatalmas erővel
hajt egyet a fákon
futásnak indulunk
mindannyian
akik otthon vagyunk
Pelyhes kis csibét
sárga picinyke kacsát
terelgetünk mindenen át
A vihar ereje óriási volt
ami útjába volt letarolt
nem kímélte
a Jancsi eper fáját
kettéhasította ágát
Úgy maradt ott
mint egy mementó
mi lehetett ez
figyelmeztető jel vagy szó:
Ha az volt,hát bekövetkezett
Élete derekán
meg is érkezett
nagy fájdalmak között
hagyta itt az életet.
Sokszor gondolom
úgy átölelném és hallgatnám
hagy mondja kishúgom
De csak azt az örült nagy
égi csattanást hallom.
Hiába vártam sokáig
bámultam az utca sarkáig
néha álmomban felkeres
ágyam mellé
egy piros szegfűt tesz
Ilyenkor nem jó az ébredés
becsukom szemem,és kérném
Istenem engedd
Hagy álmodjam még

Kondoros 2014.május.14

“Jancsi eperfája” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike!
    Szeretettel olvastam versedet, a közelgő vihart, menekülést, és a szomorú végét.
    A beillesztett kép is nagyon gyönyörű.
    Remélem, a jövőhéten vidámabb sorokat teszünk ki.
    Én megpróbálom.
    Üdvözöllek és szép napokat kívánok:Erzsi

Szólj hozzá!