Ha…

Ha…

Ha a mondat végére pont került
Ha a sorsunk hosszú időre eldőlt
Ha eldobtad az utolsó lánc szemet
Ha hosszú időre elvesztetted reményedet
Ha már nincs meg az a biztató szó,hogy talán
Ha már nem tör belőled elő az .hogy akarom
Ha már nincs erőd ,hogy kimondd még bírom
Ha már a tollad is erőtlenül fekszik egy papír lapon
Ha már hegedűd húrjain,csak bús dallamok futnak
Ha már a kiszárad ecseted ,mert nem tudsz festeni most újat
Ne erőltesd a szót,hagyd pihenni a vonót,vásznad pihenjen egy pamlagon
Szépet ,újat emberit alkotni,nem lehet, most nincs rá alkalom,legyürt a hatalom.

Kondoros 2014. 04.13.

Mikor olyan bizonytalanul lépkedtem a reggeli sötétben, mikor reményt vesztve ültem le, mert úgy éreztem már nincs szó, nincs mondanivaló…

“Ha…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Gratulálok versedhez Rzsike, jó gondolatsor, és a konklúzió is igaz lehet…üdvözlettel:b:)

  2. Szerintem nagyon igaz gondolatok, több felől közelítesz, de a lényeg ugyanaz. 🙂 Jó volt alámerülni soraid folyamában. Három darab piciny elütést említenék meg, a többi nem ennyire feltűnő:
    Ha már kiszárad ecseted "a" nélkül, a legyűrt hosszú "ű" és a papírlap egy szó. Szeretettel, örömmel voltam. Éva

Szólj hozzá!