Fényarcát öltötte végre a május,
viharvert földre önti már nap hevét.
Tegnap mi megtört ma emeli fejét,
pompában ragyogó szépsége tárul.
Pünkösdi rózsa bontja bíbor szirmát,
smaragd levelek közt virul bársonya.
Csip, csiripp zengi a fészek lakója,
minden ami él, most boldog és vidám.
Amarilliszek nyílnak ablakomban,
szép látványukkal jókedvre hangolnak.
Szemgyönyörködtető, rózsaszín csodák.
Ház előtt akácfa illatát ontja,
lassan követi a hárs virágozva.
Leírhatatlan a valóság bája.
2014-05-20
Kedves Márta!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Gabi!
Köszönöm gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Ica.
Köszönöm kedves véleményed, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel:Rózsa
Kedves Rózsa,
szeretettel gratulálok versedhez,
Márta
Az első versszak a kedvencem. Gyönyörű.
Szeretettel gratulálok! Gabi
Kedves Rózsika!
Versed a természet bája a virágok valósága.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Róza!
Köszönöm, hogy olvastál és a jelent Te is így látod.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Viola!
Örülök, hogy Te is így látod és tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa(f)
Kedves Sanyi!
Köszönöm véleményed, átgondolom. Én a jelent valóban így látom.
Üdv: Rózsa
Kedves Katalin!
Köszönöm kedves szavaidat. Igyekeztem a valóságot leírni.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
Leírhatatlan amit az élet nekünk nyújt, a mindennapi csodáival.
Szeretettel olvastalak!
Jártó Róza
Kedves Rózsa!
Szép a versed, tényleg a "valóság bája". Én is ezt látom, amerre nézek.
Szeretettel: Viola (f)
hát egy kicsit negédes nekem, de az nem jelenti azt, hogy rossz, nehéz a szépről írni, én meg húzám helyedben itt-ott, hogy tömörebb legyen.
az utolsó soron elgondolkodnék, ha megszereled erősebbé teszi a versed.
Üdv: Sanyi