A valóság bája

A valóság bája

Fényarcát öltötte végre a május,
viharvert földre önti már nap hevét.
Tegnap mi megtört ma emeli fejét,
pompában ragyogó szépsége tárul.

Pünkösdi rózsa bontja bíbor szirmát,
smaragd levelek közt virul bársonya.
Csip, csiripp zengi a fészek lakója,
minden ami él, most boldog és vidám.

Amarilliszek nyílnak ablakomban,
szép látványukkal jókedvre hangolnak.
Szemgyönyörködtető, rózsaszín csodák.

Ház előtt akácfa illatát ontja,
lassan követi a hárs virágozva.
Leírhatatlan a valóság bája.

2014-05-20

“A valóság bája” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Ica.
    Köszönöm kedves véleményed, örülök, hogy olvastál.
    Szeretettel:Rózsa

  2. Kedves Róza!

    Köszönöm, hogy olvastál és a jelent Te is így látod.

    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Viola!

    Örülök, hogy Te is így látod és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  4. Kedves Sanyi!

    Köszönöm véleményed, átgondolom. Én a jelent valóban így látom.

    Üdv: Rózsa

  5. Kedves Katalin!
    Köszönöm kedves szavaidat. Igyekeztem a valóságot leírni.
    Szeretettel: Rózsa

  6. Kedves Rózsa!

    Leírhatatlan amit az élet nekünk nyújt, a mindennapi csodáival.
    Szeretettel olvastalak!

    Jártó Róza

  7. Kedves Rózsa!
    Szép a versed, tényleg a "valóság bája". Én is ezt látom, amerre nézek.
    Szeretettel: Viola (f)

  8. hát egy kicsit negédes nekem, de az nem jelenti azt, hogy rossz, nehéz a szépről írni, én meg húzám helyedben itt-ott, hogy tömörebb legyen.

    az utolsó soron elgondolkodnék, ha megszereled erősebbé teszi a versed.

    Üdv: Sanyi

Szólj hozzá!